Azt mondtad..
Beküldte Stef - 2013, január 14 - 15:02Fiam,
Szárnyalj, célba boldogan érj.
Álmodj bátran, nem kell, hogy félj.
Figyellek, szeretlek, védelek.
Fiam,
Szárnyalj, célba boldogan érj.
Álmodj bátran, nem kell, hogy félj.
Figyellek, szeretlek, védelek.
Ha pillangó lennék, pillekönnyű szárnnyal
röppennék, virágport hordanék virágra.
Mysty Kata : Derengés
Szent voltam - téged most tagad
Naiv voltam - értem a szavad
Szelíd voltam - harcos leszek,
Nézz csak rám , látod?
Jégszikrában látva merész képeket,
A félig adott szó mit ér?
A félig gondolt gondolat,
mely megvalósítást remél?
Lázas téli éjszakának
szuszogását hallgatom.
Bordái, mint zörgő ágak;
Ifjúkori lángolásra
Jött: érett varázs,
Tán ritkábban lobban lángra,
De ég
A Parázs.
Kihelyeztem ide, mert
a gratuláció a koltoinknek is szól:
Szeretném kifejezni tiszteletemet az oldal létrehozóinak, illetve az oldalon publikáló költőknek.Komoly,számomra meglepően tiszta elrendezésű oldal, a híresztelésekkel ellentétben nem csak a kiváló írók oldala, nem zárkózik el a kezdőktől, lehetőséget adva a fejlődésre, fentebb jutásra a völgyből a csúcsra.Gratulálok !Sok sikert, kitartást kívánva tisztelettel:
( nem hatalmaztak fel a név közlésére)
Valaki - pont az
ebéd közben -
bekopogott az ablakon.
De senki sem volt
ajtóm előtt,
csak kis nyomok a szűz havon,
Míg sötétben futottam köröket,
Te megszólítottál engem, Uram.
…egy tanyán született a hét testvérével:
két húgával és az öt fivérével.
Ötvenkilencedik rész
A mai részt arra szeretném felhasználni, hogy az eddigi fejtegetéseimre érkező két legkomolyabb ellenvéleményre reagáljak – az egyikre csupán jelzésszerűen, a másikra is vázlatosan, de kissé bővebben.
Azért is meg kell tennem ezt, mert várhatóan a tanulmányomat ellenző vélemények a jövőben is ezekből a gondolatkörökből fognak kikerülni. A két gondolatrendszer egymással (is) szögesen ellentétes, nem is egy dimenzióban mozognak, fogalomrendszereik egymással igen nehezen egyeztethetők.
„Az élet folyóján bizony a hit a lélek hajójának mentőöve.” (Neil Galman)
Lehettünk volna tán egy sors-folyó
hideg vizében egymást horzsoló
fatörzsek, melyek ágbogaiként
kezünk úgy fonódik kézbe, miként
tutajt erős kötéllel örökre,
míg széthull, hajótörött köt össze.
Miért nem lettünk azok, mondd, miért?
Viharvert arcodon a könny,
most csillanni látszik.
Nap tör rajta fehéret-
s így körötted a szivárvány
Kopott hegedűmet olykor előkapva
eljátszok én rajta néhány régi nótát,
Régi titkok banális, vad, dőre őre:
Fagy;
A Lét árnyéka;
Pusztulás -
Élőt cserben nem hagy.
Didergő hideggel érkezett November,
fényes korongunk felhőkkel takarta,
egy hajnali csókjával ködfátyolt lehelt,