„Az élet folyóján bizony a hit a lélek hajójának mentőöve.” (Neil Galman)
Lehettünk volna tán egy sors-folyó
hideg vizében egymást horzsoló
fatörzsek, melyek ágbogaiként
kezünk úgy fonódik kézbe, miként
tutajt erős kötéllel örökre,
míg széthull, hajótörött köt össze.
Miért nem lettünk azok, mondd, miért?
Viharvert arcodon a könny,
most csillanni látszik.
Nap tör rajta fehéret-
s így körötted a szivárvány
Kopott hegedűmet olykor előkapva
eljátszok én rajta néhány régi nótát,
Régi titkok banális, vad, dőre őre:
Fagy;
A Lét árnyéka;
Pusztulás -
Élőt cserben nem hagy.
Didergő hideggel érkezett November,
fényes korongunk felhőkkel takarta,
egy hajnali csókjával ködfátyolt lehelt,
SOROZATOM 14. DARABJA
1. http://lira.kimte.hu/blog/muzsak-es-szerelmek-1-radnoti-miklos
- Nincs egy vacak rongyom - mérgelődött Éva -
veszek egyet még ma, s lezárva a téma!
Hétköznap, új esztendő,
Az ég: fekete kendő.
—-
Megfagyott a Múlt sara;
Minden csupa zúzmara.
—-
Hiába volt tulipán a jeled
s e virágot kedveled
de előbb a rózsa,
a türelem rózsája legyen tied
Az árnyak eltűntek a varjú sereggel.
Mesebeli világ, mint egy tündérálom:
Zsákutca van jobbra-
Balra;
Vagy felkenődünk a falra,
Vagy mint hegyen döglött béka,
Zuhanunk a szakadékba.
Magukra vettek menyasszonyi ruhát,
hófehér selymet, fátyolt és uszályt,
majd ünnepi díszben vonultak szépen
A tetőablak hó leplet kapott,
hogy gyors dér fagyott ferde síkjába.
Mysty Kata
Lelkigyakorlat
Se nem ettem,
se nem ittam,
Lelkem tüzét,
visszaloptam....
Ötvennyolcadik rész
Ősz. Itt vagy megint, s színezed a tájat,
természetesen, festői ecseteddel,
de nézd csak, a fák mintha zokognának,
Új már az év,
De a gondok – régiek;
Ne hullajtsanak nyakunkba
Újakat
Az Égiek.
—-