Blogok

A Fiastyúk elült
a Tejút odvában.
A magos ég kristály
pezsgőspoharában  
versenyt sziporkázott

Elizabethnek hívnak.

Te akartad? Vagy tán csak véletlen,
hogy titkon a kezedhez érhettem?
Talán a sors játszott csupán

Ballag a Nap odafent

A ködön át;

Imádom a Feleségem

Mosolyát.

—-

A Karácsony

Integetve

Ötvenhetedik rész

Fentebb megállapítottam, hogy az epika jelenkori népszerű formái igen nagy mértékben vannak kiszolgáltatva tulajdon infrastruktúrájuknak. Szerző és közönsége között valóságos intézményrendszer épült ki, amely nélkülözhetetlen. Az epika ezen infrastruktúra nélkül nem juthat el az Olvasóhoz.

A Karácsony puha paplan;

Felmelegít gondolatban.

—–

Meghitt szoba, meleg bársony,

Kiskarácsony, nagykarácsony.

Ha szól a Vers, az Alkalom -
fülembe cseng a szent zene;
én ámulattal hallgatom,
mintha az égből zengene.

 Mysty Kata : A Szeretetről

Szent pillanat,

Maradj velünk soká!

—–

Fenyőillat, gyertyafény,

Varázskörben ülök én.

Olyan csendes most az alkony,
hull a hó a kihalt sarkon.
Pelyhe száll a tenyerembe -
tiszta lelkek fehér csendje.

Fájdalomküszöbödbe botlottam,
ott rejtezett a tiszta hó alatt,
a keresztfádról esett le még,

Amikor eljön, reszketeg a Lélek,

És holtnak képzelt régi csodák élnek.

—-

Szent karácsony…

Hallgatom szavát, mit mesél a tél…
Akácok csupasz ágai alatt
itt ólálkodik a csintalan szél,

Ötvenhatodik rész

Egy kis kitérő következik.

A színházról még akad mondandóm. Erre azért van szükség, mert később, amikor a lírában elharapódzó egyes jelenségeket tárgyalom, hivatkozni szeretnék ezek színházi analógiáira (is). Ezen jelenségek egy jelentős része leginkább éppen a színház vonatkozásában érhető tetten.

Szomorú köd pityereg,

Téli este didereg,

Vizes a fa – rosszul ég…

Úgyis eljön majd a vég.

—-