Regnálása első napján

Várakoztat a Nagyúr;

Nem esik ránk cudarul.

——–

Egyik kezemmel szüntelen adok,
a másikat kitépték tőből,
nesze, jut neked is egy fél marok,

Ötvenharmadik rész

 Csuda öreg Télapó
            
                1.                     

Fanni még óvodás,
jövőre már iskolás.
Arca halvány jégvirág,
Szőkesége szalmaszál;

aranyeső napsugár.

Kézen fogva a mamával,
levelet küld postával.
Mikulásnak címezte,
kívánságát elküldte.

Korrupt bonyolultság

Őrli a jelent;

Fent hamisan fuvolázik,

S recseg odalent.

—–

Halál cukormázzal

Szó-rakat, én, s húsz
szó marad végül,
szórakaténusz,
lendület évül,
lendkerekétől
surrog az élet,
hogyha a szó öl
elfogy a...

Korán jött akkor a novemberi hó,
homokszem lettél, szórtak a jégre,
hogy ragadj be mélyen
a világ fogaskerekébe,
hogy legyél majd a kimondott versbéli szó...

Szürkül már a november,

Gyengül a Nap fénye,

Nagy, szomorkás ködpamacsok

Feszülnek az égre.

——

Csobogó dallamok  

Mysty Kata

4plusz8x2

 Névnapi gondolatok

Gyenge szívem erősen ver,
nem is dobog, - dobol;
nem bír az örömmel!

A novemberrel érkeztem

Ötvenkettedik rész

A tudomány tehát valami száraz, „tudományosan” értelmezhető dimenzióra akarja korlátozni, biológiai fogalmakkal értelmezhető jelenségcsoportra kívánja lefokozni a szerelmet; éspedig nem azért, mert a tudomány gonosz volna, hanem amiatt, mert a tudomány számára a szerelem csak ilyen formában fogyasztható. Ha a szerelem több, mint biológiai és pszichológiai tényezők összege, hát éppen ez a „többlet” az, amit a tudomány értelmezni képtelen.

             Myst Kata      

   Szonettféle volt lelkészbarátomhoz

Még fáj.

Fáj a lépés és fáj az érzés.
Értds meg kincsem még gyötör a kérdés.

vajon mit csinálsz most és kivel vagy?

A novemberrel érkeztem,
furcsa csenddel, térdig hóban.
Anyám rőkölt, én érte sem.

Mondd, mit ért el gyújtó szavakkal?
Szabadságot, szerelmet várt,
s életét adta harci viharban,
lobogó lángként égve magát…
Érdemes volt? Zsarnokra zsarnok,
háborúk, börtön jutott nekünk…
Szeptember végén sem nyíltak virágok,
s ma lázongó ifjoncnak látja szemünk…