Blogok

Holtra szikkadt levelek

Láb alatt zörögnek,

Holt emlékek októberben

Csöndben elpihennek.

——

A világ lassan elborul,
s a dolgos napból este lesz,
a holdnak kolduspénze hull,
ködkönnyet cseppent az eresz.

Sír az őszi szél,

Hull a falevél,

A Szegénység országában

Közeleg a Tél.

Szemed szememen

Alig három évesen
könyvek mellett
kecmeregtem.

Olvasásra éhesen
magamat
betűkbe rejtettem.

Nagypapa, - a te
szemüvegeden át
láttam a világot.

Olvasott a képzeletem,
Nevetett szüntelen
szemed a szememen!

Mysty Kata

Negyvennyolcadik rész

Általában az irodalom jóval többet és fontosabbat mond a szerelemről, mint a tudomány, ami nyilvánvalóan tudomány és irodalom eltérő küldetéséből, az emberi lényeghez fűződő eltérő viszonyukból adódik.

    Szerelem volt...
 
Szemünkben ólálkodó
- Rejtelem,
El nem enged - súg,
- Szeretem.
Szívbe gyökeret ereszt
-  a Szerelem,
Arcunkról öröm pöttye
-  lepereg.
Fölemel érintő lágy

A kínok kútjába löktél,
ma is. Hiába szeretnélek.
Rettenve fut tőlem az élet.

Te voltál gyáva maradni!
Hasztalan vívott minden viszály,
katonát nem adott a király.

Én többé nem marasztallak.
Ha tél jön, betakarom magam,
bennem a halál sóhaja van.

Íme, hát itt vagyok: mezítelen, pőre,
nem vágyom már cifra ruhára, cipőre.

A legfőbb Garabonciás

A vén História,

Tőle a nagy színésznek is

Van mit tanulnia.

——

  Magyar Szabadság!
 

A darabról már írtam – remélhetőleg ma éjjel befejezem.

Részletet akkor nem adtam belőle, most pótolom.

- Állatkertbe viszlek - így szólt jóanyám -
lószekérrel mentünk által egy tanyán.
- Nézd csak, az a gólya. Most itt kelepel,
de majd Afrikában tölt egy telet el.

Aztán átellenbe nyújtotta kezét,
hol egy tehéncsorda hevert szerteszét.
Nem törődve, hogy az eső csepereg,
lúdcsapatot hajtott odébb egy gyerek.

Láttunk még pár varjút, szarkát, verebet;
a felnőtt társaság rajtam nevetett.
Nem felejtem drága anyám szavait,
de olcsón megúszta azt a szafarit!

2012. okt. 22.

Szabványos lett a világ,

Az öröklét: hajsza;

Lekonyulhat szegény Sátán

Hivatali bajsza.

Mysty Kata

Hittel hisszük Uram!

Adj ünnepelni való kedvet,
okot vígan menetelni!
Morgó medve ma mindenki,
bögre sincs, így méz nélkül telel.
 
Öltöztesd szívünk ünneplőbe,
hogy hősi múltunk fénye
tündököljön, hiábavaló
nem volt, hozzánk tartozik...
 
Hidakat is építettek fel ,
tartóoszlopai keresztek,
még mindig rajta a jövő;
-hittel hisszük, lesz eltemető...

  ******************

(válasz Kovács Daniela a szalacsi hídhoz fűzött megjegyzésére)

"Istenem, de rég volt!" - Régen ám, Dana!
Mintha a vén idő filmet játszana:
egy szál klott gatyában az Ér parti gát
füves meredélyén őriztem libát.

Kihasználva a víz szikes, holt terét
gyermekkorom boldog álma volt e rét.
Esténkét jóanyám gyakran keresett,
aggódva, de bajom, soha nem esett.

Hold fényében ezüst szárnyon

Szikrázik a szél;

Hold fényéből ezüst arccal