Sikoly. Akár a száj formálta Ó,
mint Dali képein a lecsorgó
idő. Mint nyolcas, középütt svájfolt,
szabálytalan, mint pörsenés, májfolt.
Nyúlik az út, a ház, a bőr,
mint szenvedés, ha lesújt az ököl,
beáll a kés, s az első pillanat
után csak kín és fájdalom marad,
s az is fogy lassan, mint az öntudat
az elhomályosult szemek alatt.
Szivárvány hét alapszínét,
ezt kaptam tőled, Élet,
s belőle más ezer színt még,
mely retinámba égett,
formák, alakok, mozdulat
ívét, örömét, báját,
s az érzelmek felemelő
vagy fojtó árapályát.
Zenét, mely összes sejtemet
részeg örömmel tölti,
s mely mint forró rónát hegyek
vize, árjával önti.
Hazát, hová születhettem,
otthont, mely hozzám simult,
s időt, bölcsebbé érhetnem.
A többi rajtam is múlt.
Magunkban hordozzuk,
Mint örök Szerelmet,
A világteremtő
Isteni Kegyelmet.
——
Nem vágytam még így a csókra.
Melegre, mit adhat gyufaláng.
Arcomtól a Hold fakó ma,
Őrizve aranyát még a gazdag nyárnak,
ezüst ökörnyálat fésül már a szél.
Írószobám ablaka
ég és föld között nyitva áll,
nekem terem az almafa,
nekem perceg a kis bogár,
nekem nyílnak a borvirágok,
szőlőérés idején,
mikor furcsán vígak a lányok
Megjártam már a nincs tovább útját,
visszarántottak onnan, hogy éljek,
és regényem lapján egy bekezdés szerint;
valamiért most vissza kell térjek.
Elaltatnak majd és leszek egy báb,
Megalkuvó az, aki megbocsájt,
azt , ami fájva fáj!?
ami megaláz , majdnem
hogy , meggyaláz ?
Halvány fényű őszi csillag
Pislákol fent szüntelen;
S jól tudja, hogy lent a Földön
Csak a munka bűntelen.
Őszi lombok susogása
Még nyarat idéz;
A világ jövő rejtelmek
Homályába néz.
——
Negyvennegyedik rész
Mysty kata
Szenvedély
Életem csak önmagamé,
Senkinek semmi köze hozzá,
Mysty Kata
Diána helyett
Ha nem szerettél
el miért vettél?
Miért nem velem,
miért nem nekem éltél ?!
Mondd mit reméltél!?
Hamar félreléptél!
Együtt nem éreztél,
velem, szerelmi
háromszöget építettél...
Helyemre mást ültettél!
Hazugságokkal etettél,
hidegen hagyott a szépség,
az anyaság, a gyermek - és
minden Istenáldás.
Szenvedni látni - akartál...
Szeretőtartásra jogot formáltál!
Vele különbül bántál...
Soha nem engem akartál!
Férjként,
Mysty Kata:
Párbeszéd
Akkoriban Athén
Vésznek nézett elé;
Hitel-hínár húzta
A pusztulás felé…
Számomra Falstaff figurája magától értetődő cáfolata számos rossz tézisnek.
A világ drámairodalmának egyik legsikeresebb komikus karaktere öntörvényű és a saját világában létezik. Elsősorban a IV. Henrik közegében. A bohózat, A windsori víg nők világában harsányabb, titoktalanabb, de még mindig Falstaff.
Kihunyt a fény. Szobámba zárva
megült a csend, a mának bére.
Csupán a szív, a lélek árva,
Mysty Kata
Gondolat gondolám
Lélekvizeken evezek,
gondolat gondolám
habokat szel szaporán.
Alant a vízcsobogás
szólít édes mostohán,
Jézus nevében igazán.
- Istengyermek téged keres,
hogy hited teljes legyen!
Békéd - helyet - Benne kutat.
Tudd kivárni majd - halálod,
félelmed messze szálljon,
Gyönyörként lassú sétányon ...