„Égi csikón léptet a nyár”,
 hinti hevét, míg hazajár.

Ősz démona bajra vár,

Csörömpöl az orsó,

Rontásé már a határ,

A világ koporsó.

    Mysty Kata

    Őszi nap - Formázott változata  Közkívánatra!

Ájult csendünkbe révedt ajakkal
hallgassuk együtt a perc mit mesél;
fülünkbe már nem harsog a vad dal,

   Rózsa , tövis nélkül?

 Mysty Kata

Most már október pereg,

Dolgoznak az emberek,

Kőkemény múlt áll mögöttük,

S a jövőjük:

 Mysty Kata

    Őszi nap - Formázott változata  Közkívánatra!

Egyensúly...

Ne becsülj le másokat!
De túl, - túl se mérd!
Az egyensúly az, ami valamit ér!
(ért)

Ne mondd a másiknak: - butaság!
Csak azt, - talán, - meglehet!
Az egyensúly az, ami itt még tehet!
(teremt)

Ne nézz ferde szemmel!
Hogy más másképp teszi...
Az egyensúly az, ami a valóst képezi.
(ékeli)

Ne ítélj el senkit!
Senki, semmi sem tökéletes.
Az egyensúly lesz majdnem végleges!
(tényleges)

Arad…

Ez a nap évről évre visszatér,

Deres üstökkel,  köddel, komoran,

Gyász-glóriásan,

Negyvenötödik rész

A tudományt jelenlegi módszertana nyilvánvalóan reménytelen helyzetbe hozta; semmit sem mondhat a szerelemről, ami igazán lényeges. A tudomány mostani szempontjai a szerelem fogalmának lényegéhez képest teljesen külsődlegesek, legfeljebb érintőlegesek. Ilyen alapállásból lényegi eredmény nem érhető el.

Cserépkorsó az emberi élet,
törékeny, hát rája jól vigyázz!

          Lenni még

Meghitt pillanatokért, mert fölér
mindegyik egy heves szeretkezéssel.

Szemcsillogtató örömökért, mert
gyújtólángja minden szerethetőnek!

Figyelemért, mert szeretetről szól,
mind egy önzetlen magunkba ölelés.

Bocsánatkérő kis szünetekért,
amely csak a nagy lelkek egyensúlya.

Bizalomért, mert igazán fölér
egy hitvesi nász boldog körtáncával!

Mysty Kata

Elég volt, Uram! Bűntudat gyötör.

Még messze van tán a torkolat,
mely utunkat bontja kétfelé,
szívembe mar a gondolat,
hogy fontosnak tartott dolgokat

Rút hétfejű sárkányunknak
éhes mind a hét feje;
szájunk néma, világunk vak,