Távolodó
Beküldte Zajácz Edina - 2012, szeptember 4 - 21:38
Mily kegyes volt hozzám a bágyadt, őszi fény,
mikor homlokomra hullott könnyű csókja,
Mily kegyes volt hozzám a bágyadt, őszi fény,
mikor homlokomra hullott könnyű csókja,
Csillogó, fekete félhomályban,
szétszórtan viharfelhők keringenek.
Neuronok szikrázó, fájdalmas tüze
Nagy csillag-arc, mint ráncos, vén kobold;
Csendesen tépelődik fent a Hold;
Billeg csálén az éj felleg-kalapja -
mysty kata
Kútba esett...
Talán már beszálltunk
Az elmúlt éjszaka,
Vagy most is a nyárban
Fut az álmunk tova.
Tavaszt szemekbe oltó vakító fényben,
mosolyt varázsló örömök körében.
bájos szép arcok lángvörös árnyában,
édes vizű tavak merengő dalában.
Keresetem éjjel , azt hittem fényjel,
kerestem nappal, télen, tavasszal.
Mezők virágai összevesztek ezen,
Bokrok , bozótok élcelődtek velem.
Negyvenedik rész
Erről a filozófiai és esztétikai holtpontról kellene valahogyan elmozdulnunk.
Ősrobbanás
(Pete Laci barátomnak)
Mint rozsomák a rozson át,
Araszol a sötét;
Gyorsan leissza nappalunk
Még világos fölét.
Mysty Kata : Soha...
Egy szál sem szakíthat el tőlem soha,
ha az égieknél van - garancia ,
ha van érzelmi intelligencia,
nem kezdhet ki az idő vasfoga.
A sors soha sem volt hozzám kegyes,
miért is tenne másképp ma velem.
Csapása , amit mér néha reám,
nem bírná el Dávid( Botond, Toldi) se tán.
Örököltem egy olyan varázserőt,
amitől akaratom csak nőttön-nő,
nem hagyom elvenni, ami az enyém,
nem tántorít el semmi a cél előtt!
Fejfáddá leszek
Vigyél
magaddal,
s én majd
markodba kucorodva,
apró szilvamagként alszom, kedvesem.
S ha végül ernyedten nyílik szét kezed,
a föld mélyére
is veled megyek,
és belőled nőve,
téged oltalmazó
erős fává ébredek.
(2008)
Porba csepergi búját a nyár,
hogy menni kell, szakítani végre már,
hogy hevesen izzó szerelmét a napnak
Pír
Vagy a végtelenbe szórom szét
ezer cafatra szaggatott magam,
vagy tangót járok
kasztanyettán csettintve
létem ritmusát.
Vörös lesz
így is
úgy is
folyton óvott
angyal – papír – ruhám.
(2011)
Forró por volt,
Ma reggelre: porra sár;
Pityeregve
Búcsúzkodik már
A Nyár.
——-
Kasírozott tájban néznek az égre
maszkolatlanul a színtelen arcok,
papírmasé gépről szállnak a légbe
Mysty Kata
Fidet et ratio
Van tömérdek ellenséged,
Sznobnak divat szidni téged,
Mert hogy rajtad
Sok butaság hömpölyög;
mysty Kata
Állandó mentőövek
Szájról szájra szálló igék
anyanyelv szivárványban...
Életből csöppent tapasztalás,
próbát is kiállt bölcselet.
Megkötött írásos útjelzők.
Gondolkodó - apostol
hitvallása.
Felelősen átörökíthető,
ént formáló tenderek.
"Észbontó", érzelem -kavaró
evidens értelem-csírák.
Mélygyökerű állandósult
magvas tanulságok .
Tisztelettel övezett ősi ,
mentális örökség .
Gyógymód beszédes gondjainkra:
"állandó mentőövek"!