Irodalomtörténeti szösszenetek - 28.
Beküldte lnpeters - 2012, december 18 - 23:25Nagyon megnőtt a bizalmam Lengyel József írásaival szemben, amikor annak idején először olvastam tőle a következőt:
Nagyon megnőtt a bizalmam Lengyel József írásaival szemben, amikor annak idején először olvastam tőle a következőt:
Szürkén lebegnek az est falai.
Elcsitultak a tél rohamai.
——
Vad volt az attak, cudar és kemény,
Voltam alig létező,
Te csak tetted dolgodat,
egy kórház és lét között rekedt
jelentett neked oly sokat...
Egy szemüveg,
esztékás keret,
seszínű, elhomályosult.
Ezen át látta a világot,
Faluvégi népnek
fenyő lopott ága,
dérrügyei szépek,
jégcsap a virága…
“A tél iker fia,
Eső és hó szakad.”
——
A vén Tél két vad gyermeke
(I see the King of Glory címére írva)
Ötvenötödik rész
&nb
Nem hiszek a túlerőnek
Se jobbnak,
Se balnak;
De hiszem, hogy a magyarok
Még élni akarnak.
——
(Gyerekkori emlék)
Széncinke ringott az ágon,
fahasáb a kecskelábon.
Számtalanszor elmondták, leírták a következő maximát: Petőfi Sándor életműve 1849.
Még azt mondják, hogy a pénznek szaga nincs -
áporodott temetetlen dög a kincs.
Beköltözött az első
Kemény fagy a Télbe;
Szalad a Múlt a Pokolba,
A sznobok meg Bécsbe.
——-
Azt kívánjuk mind-mind itt e szép napon:
Ragyogjon rád napfény, boldog légy nagyon.
Szíved sose féljen, bánat sose érjen,
szerencse kísérjen, minden utadon.