Blogok

Az a politikai libikóka…

Árnyékoddá lett gyermeki létem,

én nem játszottam, aggódva néztem,

Tekinteted betölti

Az egész

Életem;

Köszönöm, hogy vagy nekem…

—–

Jelenléted

   &nbs

Versemet (Inpeters) Laci Szürkeséges január című verse ihlette

Zord a világ, emberek,
hű-hó-lében hempereg.

Faggyú fényű február,
a napsugár nagy kufár.

Kátyú, piszok, pocsolya,
morcos az ég mosolya.

Hol esik, hol havazik,
hej, sok van még tavaszig!

Fent a fényben volna jó,
szikrázna a porka hó.

Alant szállni szabadon
tükörjegű tavakon.

Avagy napra vágyva kint,
ha már barka ága int.

A február egy betyár,
a tavasszal jegybe’ jár.

Szürkeséges január;

Bokáig ér már a sár.

—–

Pityereg a szürke ég,

Megsemmisültem előtted.
Nem voltál a Himalája,
hol a lábam lesz erőtlen.
Nem voltál ember munkája,

Fényes metropolis mega áruháza -
nagy üvegportállal várt engem a pláza.

A mai nappal kérem regisztrációm és összes felkerült  versem törlését a főszerkesztő velem szemben tanusított minősí

Hatvankettedik rész

A sznobizmus önkéntes, jobban mondva ön-szocializációs kísérlet a sznob ember olyan csoporthoz akar szocializálódni, ahová valójában nem tartozik. Létezik hatalmi, gazdasági, pénzügyi, fogyasztói, kulturális, és sok másféle sznobizmus is.

Motivációja esetenként a hatalmi, gazdasági, pénzügyi, kulturális vagy egyéb elitekhez való integráció, de leggyakrabban csak ennek a puszta látszata. A sznob beéri az integráció felszínes külsőségeivel is.

Közeljövő ablakából

Mindig látható

A holnapfrász, mint vén, kopott

Fekete autó.

—-

A rég kimúlt Rákosi-rendszer idején megmérgezett nemzeti tudat betegségei helyenként máig tartanak. Ennek terméke nemcsak a “magyarellenes magyar” abszurd figurája, de talán a hosszas böjt után életre kapó nacionalizmus egyik-másik valóban túlhajtott, groteszk megnyilvánulása is.

A magyarságba nemzeti bűntudatot oltottak, mintha az egész történelmünk lényege, legfontosabb eseménye az lett volna, hogy Hitler utolsó csatlósa” volt a magyar állam.

Nemzeti tudat helyett megpróbálták a magyarságra tukmálni a “proletár internacionalizmus” vulgármarxista elképzelését.

Ma a tükör is kérdőn néz rád:
mikor lesz már rendben a szénád?

Még felriadok éjszakánként
s elmém sötétben tapogat.
Rángásba feszülnek az álmok,

Időotthonunk falán

Rések szaporodnak,

Boldogidő-mesterek

Ritkán foldozgatnak.

——

Homlokzatán repedés,

Ne haragudj édesanyám,

Teremtőnket se okold,

ó, ha tudnám elmondanám

ez a sorsom, ne zokogj.