Ezt a verset Kőszeghy Miklós Lepke című költeménye ihlette.
Lepke voltam én az Isten
tenyerén,
jóllakottan élve hitnek
kenyerén.
Elkerülve mélabút, bajt,
azt remélve, tán az Úr majd
osztva csendes égi áldást
- pille szárnya mégse vár mást -
rám borítja féltve óvó
kézkoporsó
fedelét.
2012. június 11.
Szép kora nyár van, a felhők messzire tűntek az égről;
Alszik a szél valahol, s tombol a kánikula.
——-
Mysty Kata
Asszonyom !
-Mikes Klára -
Huszonkilencedik rész
Mysty Kata
Bokorrím
Várom , hogy egyszer csak csodára ébredek:
megnyílnak nekem az egek, vagy talán a tengerek,
elsodornak majd minden komor felleget...
édes Katkám mosolyarca Napként integet .
Mysty Kata
Hová is mehetnénk...
Asszonyom!
- Szendrey Julia! -
Nem fogynak a szörnyek sose,
Nincs már időm haragra se.
——-
Zeusz atyám, undok lettem;
Mysty Kata
Asszonyom!
-Dióssyné Brüll Adél-
Otthonra lelt
Szél sodorta szikrán gyúlt e nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.
1938-ban a könyvnapi sátorban lelkesen dedikált Móricz Zsigmond.
Még mindig elfojtja a friss erőt,
Még mindig mérgezi a levegőt.
—–
Amputált történelmünk csikorog,
Mysty Kata
Változatok egy hangra
Szivárványutazó,
lélek fotósa
Gyermekként messze az ajtó,
a folyosó manók, koboldok rejteke,
törpékkel telt a szakajtó,
Mysty Kata
Telihold
Kékség ormán telihold
szerelmet vall valahol.
SzingLili
Burokban maradt,s
pang életerő.
Életeink együtt futnak,
Emlékeink szaporodnak,
Hullnak, mint a hó.
Köszönöm, hogy a Társam vagy,
Piros ruhájában büszke daccal állt,
kecses külleme csábítóan vonzott
Rossz a jelen kedve -
nem tervezve jövőt,
múltba temetkezve
múlatjuk az időt.