Én nem tudhatom
Beküldte zelgitta - 2020, január 17 - 19:01
Én nem tudhatom, milyen korok jönnek,
a prognózis ma jóra nem mutat,
a fejben zúgó gondolatköröknek,
miféle tudás épít jó utat?
Lehet-e vajh, még tisztelni a rendet,
idők csapásán át hitem hogy vigyem?
Nem tudhatom, hogy holnap ki csenget,
s a szél, ha matat, szándéka milyen...
A félelemben ma megbénult lélek
ál-szólamokon lógó szalmaszál,
s míg mosott agyak nyílnak téveszméknek,
az aranyborjú mindent felzabál.
Én nem tudhatom, milyen korok jönnek,
a jóreménység télre elapad,
és üveggolyók, helyén igazgyöngynek
tompán csengetik: rab vagy, nem szabad.
Hozzászólások
hzsike
2020, január 17 - 19:02
Permalink
Kedves Gitta!
Kedves Gitta!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Csilla
2020, január 17 - 19:31
Permalink
Gratulálok, Gitta!
Gratulálok, Gitta!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
zelgitta
2020, január 17 - 22:03
Permalink
Köszönöm szépen, és sajnálom
zelgitta
2020, január 17 - 22:04
Permalink
Köszönöm szépen, és sajnálom
zelgitta
2020, január 17 - 22:12
Permalink
Köszönöm szépen, és sajnálom
zelgitta
2020, január 19 - 13:21
Permalink
Kedves Szerkesztők, ki
Kedves Szerkesztők, ki lehetne a fenti hibás hozzászólás kísérletet törölni?