Nagyanyám
Beküldte zelgitta - 2020, február 8 - 11:40
Keze ölében két galamb,
vállára hull az estharang,
arcán a pilla rebbenő,
kályha duruzsol, szemben ő.
Benéz a hold az ablakán,
melléje ül a bús magány,
szeme előre, múltba lát,
száz csodát, álmok hajnalát,
talán csak apró kincseket,
gyermek, ha lepkét kergetett,
vagy egy illatot, ha a fán
szerelem nyílott hajdanán.
Csak egy elsüllyedt rég-világ
játszik színt, míg a szél kiált.
Öleltem volna Nagyanyám...
almaszag leng az ősz haján.
Hozzászólások
Csilla
2020, február 8 - 11:41
Permalink
Kedves Gitta!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez, és Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
zelgitta
2020, február 8 - 12:40
Permalink
Köszönöm szépen mindenkinek.
Köszönöm szépen mindenkinek.
szep hétvégét, üdvözlettel,
G.
Kankalin
2020, február 27 - 06:00
Permalink
Kedves Gitta!
Gyönyörű versed emlékeket ébresztett bennem. Jó volt visszatérni a múltba.
Köszönöm az időutazást. :)
Szeretettel: Kankalin