Móka partján

A vén Móka partján élek én,
érmelléki csónakos legény.
Még a nótám is nádsípon szól,
nádirigó szépen válaszol.
Tücsök tercel, szúnyog zöngicsél,
nagy csodákról csak a szél beszél.

A vén Móka mocsaras patak,
nem nőnek itt nagyra a halak.
Zöld zsombékon napozik a gyík,
dús iszapban ficánkol a csík.
Berek mélyén vizipocok jár,
fészkel néhány kerceréce pár.

Öreg Móka, kedves patakom,
király voltam én e latyakon…
Fogtam békát, vízimadarat,
régi emlék, sok szép pillanat!
Mikor boldog nyaram elrepült,
nádasomra az ősz köde ült.

A vén Móka nem híres folyó,
de a miénk, és ez csuda jó.
Télbe fordult az ónszürke ég?
Fakutyázni várt engem a jég.
Jó nagyokat estem rajta hát,
úgy szerettem meg a korcsolyát.

Móka partján öreg róka áll,
széttekint most, kicsit hezitál…
Könnycsepp gördül arcáról, midőn
elmereng a tovatűnt időn.
Újra selymet eresztett a rét,
vadvirágok nyílnak szerteszét.

Szénaboglya - illattal teli,
jöjjön, ki a csendet kedveli!
Jó barátom, gyere bármikor,
jut egy pohár érmelléki bor.
Mint a patak, árad majd szavunk,
Móka partján elmókázgatunk.