Virágágyban
Beküldte Vasi Ferenc Zoltán - 2023, május 13 - 14:41
Anyámnak a fájdalomtól
lecsupaszult a karja,
már mozdítani sem akarja.
Befeküdt hát egy virágágyba,
álma eleven muskátlifáklya.
Magára húzta a pehely földet
dunyhának, ős-pihenőnek, -
beköltözött e maradék szobába,
ébrenléttelen harmatban ázva.
Angyal bújik mellé rögökbe.
Alszik. Egyre táguló körökbe'
szertehullámzik szuszogása, -
s versemben a hajnalt megtalálja.
Árnyék-anyám míg nefelejcsek
kék énekére fülel, hozzám
angyalát küldi ide-átra:
A végesben egyedül mire várjak?
A verseimet talán Ő írja. Utaimat
is Ő gombolyítja. Holnapomat
buzgón vigyázza... A létnek csillag-
tenyér emel házat. Kőre fény,
szóra csönd, falakból álom
suhan végig a holdvilágon...
S hatalmas lepke. A Nap! -
pihen meg végül az árvácskákon.
Hozzászólások
Csilla
2023, május 13 - 14:44
Permalink
Kedves Ferenc!
Szeretettel gratulálok a vershez és a Parnasszuson elfoglalt méltó helyéhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2023, május 14 - 10:40
Permalink
Szeretettel gratulálok ehhez
Szeretettel gratulálok ehhez a szép, megérintő vershez! :)
Vasi Ferenc Zoltán
2023, május 14 - 16:34
Permalink
Mély hódolattal: Ferenc
Mély hódolattal: Ferenc
Kankalin
2023, május 15 - 11:55
Permalink
Kedves Ferenc, én is
Kedves Ferenc, én is szeretettel gratulálok! :)
Haász Irén
2023, május 18 - 15:08
Permalink
Megérintő, szép vers,
Megérintő, szép vers, gratulálok.
Vasi Ferenc Zoltán
2023, május 19 - 06:10
Permalink
Köszönöm. Hódolattal: Ferenc
Köszönöm. Hódolattal: Ferenc
Vaskó Ági
2023, május 25 - 07:36
Permalink
"álma eleven muskátlifáklya."
"álma eleven muskátlifáklya."
Vaskó Ági