Bennem örökre

Bennem moccan a tűnő idő csendje,

széteső napok megnyílt végtelenbe

hulló dalának halkuló hangjai.

Szeretném minden bűnöm bevallani.

 

A felriasztott szívnek kondulása

visszhangot vet a fagyott, téli tájra

és belesüpped, mintha nem is lenne,

mélyre húzza a mulasztások terhe.

 

Fölém nőnek az üresség árnyai;

a kimondatlant, Uram, ki mondja ki?

Reszkető madár sír az éjszakában

kétségbeesve, tudja már, apátlan.

 

Csillagködön át jössz egyre közelebb,

felfénylik a menny, mert körém öleled,

s belém költözik létednek valója.

Csak téged hallak mindig, és azóta,

Édesapám!

 

Hozzászólások

hzsike képe

Nagyon megérintett, gyönyörű verset írtál Édesapád emlékébe temetkezve, Csillám.

Ölellek.

Köszönöm szépen, Zsike! Ölellek én is

Schvalm Rózsa képe

Szépséges, megható vers, kedves Csilla.

Szeretettel gratulálok! Rózsa