Állatmese embereknek

A hiéna magához hívatta a vén Rókát.

- No, mit végeztél, halljam!

-Itt van, itt van uram - hízelkedett a róka, és a főnök elé tette a listát.

-Egész hónapban lestem, figyeltem, hallgatóztam, igazán megbízhat bennem, saját szeműek és fülűek az értesüléseim.

-Mi ez a förmedvény?! - ordított a listára pillantva a hiéna.

-Ez az egész egy marék nyúlbogyót sem ér! Hát nem megmondtam, hogy meg kell tisztítani az erdőt, ez csak pucolgatás!

-Mit keres még mindig itt, Szürke Ordas, ez a vén trotli, vagy a te fajtádból, Sunyi Szemű, Ugri Üregiről nem is beszélve?

- De uram - mondta méltatlankodva a róka - elküldené Szürke Ordast? Emlékezzen csak vissza, hiszen neki köszönheti a karrierjét, ő adta át önnek a tapasztalatot, sőt a főnöki széket is! Nem lehet ilyen hálátlan!

Sunyi Szemű, meg mindig a „jobbkeze” volt, ha ő nincs, nincs nyereség, nincs haszon! Negyven éve már, hogy egyensúlyban tartja az erdei mérleget!

Ugri Üreginek meg van egy kalap kölyke, hogy tehetnénk szerencsétlent most földönfutóvá? Igaz, az idegei egy kicsit kikészültek, de mutasson nekem egyet is közülünk, aki Jóuramon kívül még nyugodtan alszik!

-Nem érdekel az elmaradott idióta szöveged! - üvöltött a hiéna.

-Itt új állatokra van szükség! Fiatal, életerős, rafinált csapatra, különben makkot sem ér az egész! Újabb és újabb sakálpótlókat kell kiképeznünk, akik félreteszik az állati érzelmeiket és megpróbálnak, ha kell, akár emberi eszközökkel érvényesülni, lelkiismeret-furdalás nélkül tönkre tenni, likvidálni az állatainkat!

Nem tűrök el semmiféle szánalmat, megalkuvást! Az erdei demokrácia mindenkit feljogosít arra, hogy szabadon, saját maga választhassa meg a szükséges eszközöket!                                                                                       

-De főnök - próbált meg közbeszólni a róka.

-Pofa be! -ordította a hiéna.

-Holnap reggelre a fatönkömön legyen azoknak az állatoknak a névsora, akik az általam felsorolt szempontoknak nem felelnek meg!

-Meglesz uram, meglesz! -motyogta megtörten a róka és az egész éjszakát igénybe vevő kimutatását még a főnök ébredése előtt, annak a fatönkjére helyezte.

-Ez már döfi!- húzta elégedett vigyorra pofáját a hiéna, és az önelégült mosoly még akkor sem tűnt el undorító pofázmányáról, amikor spionjai jelentették neki a legfrissebb hírt, miszerint Róka, az öreg besúgó, ma hajnalban önként, egy azonnal gyilkoló csapdába dugta deresedő, sunyi fejét…