Álmodjunk köztársaságot

Királyságban éltünk régen;

Regékben,

Régi mesékben

Őrizzük királyainkat.

 

Ha álmaink Múltról szólnak,

Szent királyok lovagolnak

Vértes hazaszeretetben,

El nem múló tiszteletben.

 

Legendák madara szálldos,

És Mátyás, az igazságos

Álruhában óvja népét.

 

A múlt királyokat látott,

Holtuk óta tovaszállott

A széles szárnyú Szerencse,

S nyegle halál rendet vágott.

 

A régiség színes fátyol,

Messze van már,

Égben,

Távol,

Csak álmainkban pislákol.

 

Ami rég múlt, legyen áldott,

Kaptunk nehéz, új világot.

 

Álmodjunk magunknak

Köztársaságot.

 

Álmodjunk szép törvényeket,

Hazát, ahol élni lehet.

 

Jövőt,

Felemelt fejeket,

Vidámságot,

Sok gyereket,

Megtartott ígéreteket.

 

Kedves, szelíd városokat,

Ahová bőség látogat,

Szép, egyszerű otthonokat,

Ahol a szabad akarat,

Mint kedélyes nagymama,

Békés jövőt varrogat.

 

Kezünk legyen jövőnk ütőerén,

Ne szenvedjük,

De éljük a világot;

Álmodjunk magunknak

Köztársaságot.

 

Más népekkel barátságosan szólva,

Nem gyűlölve,

De nem is hajbókolva,

A szomszédokkal

Példásan

Összetartva.

 

Legyen a jövő is áldott,

Álmodjunk magunknak

Köztársaságot.

 

A haza

Legyen Haza,

Az igaznak mindig legyen

Igaza,

Ne olcsó-szigorkodjon

Pöfeteg bürokrata,

Legyen a haza

A baráti jókedv otthona.

 

A Haza

Valami fontosabb, valami más,

Nem kell komprádor,

Vagy komédiás,

Se reklám-szavazat,

Vezesse inkább

Közös akarat.

 

Más világ lett

A tajtékos Jelen,

Más az Idő,

Más lett a Szerelem;

A földkerekség sebességet váltott;

Teremtsünk Létet;

Álmodjunk magunknak

Köztársaságot.