Álom...

Láttam röptét, szőttem szárnyát Tarka Madárnak
Este a hold fordult éppen bús arccal a földnek.
Nem néztem mégsem rá. Nem neki fáj, ha az éjjel
rám szövi leplét csillagosan, kék-szín fonalával.
Mily csuda-szépség! Élni a földdel, hű szerelemben ...
Ármány jő hamar: árnyak gyűlnek a mirtuszos éjre
s oly gyönyörű arcát felhő fátyol betakarja!
Fájna az érzés akkor, többé már sose látnám...
Szívvel búsul, s könnyezi sorsát nagy-hasu felhő
ég mélyen szürkés, majd átszökik enyhe bodorral
rajt' szűrt fénnyel a hold. Szép álom!. Jéghideg orral.
Répautánzat. Szénfeketében pislog a szempár,
majd becsukódik,s a friss hóval szunnyad a télbe...
Új tavasz éled, tombol zölddel, nyárba nyilallón,
nap heve érlel sárgabarackot,méz-levü körtét.
Őrült forgás!Őszbe hanyatlik.Zsongnak a méhek,
 muslica rajban a környék és nézd, sárga levél hull!
Lében duzzadt szép szemü szőlő, erjed a tőkén.
Must ízű emlék...szél támad felkavar álmot,
 bús lelket,majd csendben jár, s kél....Már madaram hív,
éles hangon szólít:ébredj, más a valóság!
Átkot szórok: mért e sietség? Még elidőznék...