Április, a szeleburdi

E tavaszi bolond gyerek
hol mosolyog, hol kesereg.
Nyitott ablak-táblákat zárt,
nem ismeri tán a naptárt?!

Néhány napja még örömmel
árasztott el, fényözönnel,
ma már hideg könnye csorog,
míg foghegyről ránk vicsorog.

Régi bánat borát issza,
a zimankót sírja vissza,
azt a napot, azt a percet,
amit más már elfelejtett.

Talán a Múlt ellenszenve
tért most vissza a Jelenbe,
enyhüléssel szembeszállva
vinne rusnya tetszhalálba.

Begyújtani hűvös esttel
az ember már szinte restell,
mert a kályha telet idéz,
s visszatérhet még a csibész!

Áprilisi jeges szelek,
titeket már nem értelek,
ne hordjátok a füst szagát,
a május már adja magát,

mint szerelmes ifjú mátka,
s azt trillázza a barátka
meg a kormos kerti rigó:
hol van már a tavalyi hó!?