Ötvenhat emlékezete

Ötvenhat emlékezete;

Mint valami régi zene...

 

Lendületes ütemeket

Gyász-akkordok sora követ...

 

Még nem láttunk,

Még nem éltünk...

Mégis tilos elfelednünk.

 

Bár vad szelek megtiporták,

Mégis feltámadt az ország...

 

Mégis feltámadt az ország,

Egy magára hagyott ország...

 

Ötvenhat emlékezete

Kőkemény daccal van tele.

 

A nép itt túl sokat látott,

Nem tűri a szolgaságot,

 

Idegen hatalom jármát,

Saját bitangok uralmát.

 

Szobrok dőltek,

Tankok égtek,

Kushadt az idegen érdek...

 

Kushadt az idegen érdek,

S viharvert, kicsi miértek

 

Sírtak az őszi hidegben...

Történelem fátyla lebben...

 

Ötvenhat emlékezete

Csalódásokkal van tele...

 

A közönyös Európa

Segített nekünk valaha?

 

Akarta, vagy nem akarta,

A profitja lefoglalta...

 

Magyarország nem volt lényeg;

Nem volt benne NATO-érdek...

 

A távoli elnök-koma

Legalább hallgatott volna,

 

De a vén tábornok-gyerek

Értünk még ezt sem tette meg...

 

Mondja: 

"Nem szövetségesünk."

Hruscsov bólint:

"Davaj! Gyerünk!"

 

Ötvenhat emlékezete

Vad fájdalmakkal van tele...

 

Bőven volt dicsőség, vétek;

Győzött az idegen érdek.

 

Aztán hazai pribékek

Nyomorították a népet...

 

Vér,

Könny,

Sortűz, 

Hóhérkötél...

Emléke ma is bennünk él...

 

Ötvenhat emlékezete

Csöndes elszántsággal tele.

 

Hitvány vezetők akadnak,

Mi megmaradunk 

Magyarnak.

 

Komprádorok jönnek-mennek,

Hódolhatnak

Annak,

Ennek...

 

Nekünk meg jól mondta Zrínyi:

Csak magunkban szabad bízni.

 

Téres Kárpát-medencében

Szomorú Ősz idejében

 

Nem segít a pénz világa;

Ez ötvenhat tanulsága...

 

Régi szép szomorú zene;

Ötvenhat emlékezete.