Új idők

Szúrágta utazóládámról
lehullnak a cifra veretek.
Az idő leltároz, átszámol:
voltak itt kamatok, kenetek…

Kopik a külcsín, de nem bánom,
már csak a belbecs, az érdekel,
fénylik még tinta a pennámon,
de skiccek itt már nem férnek el.

Dolgozik suttyomban sok érdek,
születnek másféle veretek,
téma és gond is van temérdek,

megosztom, amim van veletek.
Kutatom, amit még nem értek,
s megőrzöm azt, amit szeretek.