Ülök a világ peremén...

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, szeptember 17 - 20:08

Ülök a világ peremén,

lógatom a lábam.

Apró sóhajra vadászom,

születő lét köröz.

Monoton fények zaja zúg,

rozsdás robot surran.

Átkonvertálom életem,

poros fényködökbe.

Kacsintanak kecses nimfák,

holdmanó ringat el.

Lakatlan csillagot veszek,

bóvli bizsu villog

nyakamban, kökény szememet

rád tapasztom édes.

Besurran bódult álmomba

az örök szerelem.

 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2013, szeptember 18 - 13:45

Ügyesen idézted meg az érzést, a pillanatot, ledves Dyona.

Szeretettel voltam Nálad itt is.

Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, szeptember 20 - 17:31

Kedves Zsike!

Örülök, hogy beleláttál a versbe és tetszett.

Szeretettel Dyona

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, szeptember 19 - 11:31

Robototok is van?:))Jól van, tetszett!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, szeptember 20 - 17:31

Kedves Sea!

Meg rozsda is...Köszi, hogy olvastad.

Szeretettel Dyona

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2013, szeptember 20 - 17:51

Kedves Dyona!

Egy kicsit üldögéltem Veled.

Szeretettel: Rózsa

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, szeptember 21 - 12:45

Kedves Rózsa!

Örömmel látom, hogy tetszett.

Szeretettel Dyona