Őszbe hajló ág

Mysty Kata
Őszbe hajló ág...
 
Szél nótáját húzza, húzza,
levél táncát bemutatja.
Zörög , csörög száz levél,
színét szórja szerteszét.
 
Útnak porát söpri, szórja,
Harmat könnye takarója.
Homályból majd kividul,
őszbe hajló ág virul...
 
Lombja lebeg, körbe jár,
Muzsikája messze száll.
Komor felhő szundikál,
Álmában les, esik már...
 

 

 Mysty  Kata
Őszi égbolt

Fröccsent a füst, s felhőgóca
kegy-jelét őszi égboltra rója.
Domborművén harci jel,
küzdő tömeg letérdel.
 
Őszi fasor sorfala áll,
megmaradni egyként kiált,
legyen lenn már nyugalom,
békés rend, n-ép-uralom!

Mysty Kata
Mondd ősz...

Jó ez a körforgás neked?
Elkergeted a nyarat,
hogy Te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét,
hogy fölperzseld, és díszítsd fáknak ékét?
Kölcsönveszed a szivárvány színét,
hogy elkápráztasd tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy,
vakon, olykor szájjal is festő...
a mesterfodrászok majmolója,
aki sistergőn sárgára, rikító
és pirítón vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit?!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,
díszes temetést
a lombkoporsóba zárt leveleknek?!
Mondd, nem csak ámítás ez?!
Kiszínezed az életet, hogy
a halál is szép legyen?!