A folyónál

 
Hallgattam újra, úgy mint senki eddig,
a mélynek lassú, habzó sóhaját,
mint hálaszó, ha ajkamon kifeslik,
s egy pillanatra lényed fonja át,
olyan nyugalmat vont körém remegve,
a hangja tiszta dallammá dagadt,
amíg a gonddal megrakott dereglye
elindult messze, árnyas fák alatt.
 
A nap korongja nagy, kövér parázsként
felizzott akkor még a szívemen,
éreztem, már a bensőm mintha más fényt
pulzálna vissza csöndben, dísztelen,
s mint szomjazó, ha hűs vízért letérdel,
és új reményért ázva-fázva esd,
a holnapoknak szent ígéretével
csillagszekéren szállt alá az est.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Rég olvastam ilyen gyönyörűséget, szinte beleborzongtam. Igen, ez az igazi  Költészet, amikor  túlcsordul a szív, és letérdel a lélek...

Szeretettel gratulálok, Csillám! :)

El is vittem.

(Egy percre J.A.szelleme lebbent át, itt.)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

A neten olvastam már, remek vers.

Erzsike

Csilla képe

Kedves Erzsikék, köszönöm szépen, hogy elolvastátok, és örülök, ha tetszett. :) J. A. gondolom csupán a cím hasonlósága miatt kerülhetett szóba. 

 

Haász Irén képe

Példa értékű, gyönyörű vers! Szívből, szeretettel gratulálok!

Csilla képe

Köszönöm a kedvességedet, Irénke!

 

hubart képe

Nagyon tetszik a versed, többször is elolvastam, hogy minden ízében kiélvezzem. :)  Szeretettel gratulálok! 

Csilla képe

:-)) Örömmel hallom! Köszönöm, Feri!