Mysty Kata

A gyöngédség bére

Párban párharc, a fészek-meleg hűl,
zsarnokká válhat "a szerető fél"!
A szeretve szeretés elszenderül.
Éltetharc-fűrész csipkéző hátszél.
 
Sorskérdés ez, avagy sorstalanság?
Ha tékozló aláz meg, szívszorító!
Szolgává tehet minden ostobaság.
Hitegetés, birtoklás, oly lázító!
 
Meguntat mindinkább csak félretol,
Adni sohasem ad önként magából.
Önámítás gyengít gyámoltalant!
 
Olykor tehetetlent saját vérével
itat, s falja telhetetlen kénye.
A gyöngédség bére, fájó meguntság.

(Poét -ban megjelenttől eltért változat)

Mysty Kata

A gyöngédség bére

- önkéntes rabság -

"Játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész. ”"
Recéz, csipkéz egy életharc-fűrész!
Álom marad csupán a szeretve szeretés.

Sorskérdés, lenne sorstalanságom?
Ha tékozló aláz meg. - Szívszorító!
Hiszek, bár hiteget, birtokol. - Ez lázító!
Szolgává tehet  az ostobaságom?!

Meguntként mindinkább csak félretol,
Adni sohasem ad önként magából.
A gyöngédség bére csak fájó meguntság.

Engem, a tehetetlent, saját véremmel
itat, s telhetetlen élvezettel felfal.
Önámítás gyámoltalan gyengít, megfojt!