A kulcslyukon

Az őszi est homályba fúl,
e szürkeség de mély verem! 
Ezernyi gondja ejt rabul, 
a nyúlcipőt nem ismerem.
 
Egész világot rejtek én,
a rút közöny nem válogat,
a lelki béke rejtekén
megölni édes álmokat.
 
De most talán előveszem 
a féltve őrzött kincseim,
a kulcslyukon matat kezem
a csüggedés bilincsein.

Hozzászólások

Csilla képe

Átéreztem, szép vers, jó vers! :)

 

hubart képe

Örülök, hogy teszett, kedves Csilla!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Szép vers, jó volt olvasni. 

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike!