A lényeg

Elmondom hát neked, hogy mi a lényeg.
Ha nem látnál, én felnyitom szemed.
Mint a beteg, aki kómából ébred,
úgy látod majd az éles fényeket.
S ha szavaimat tisztán nem is érted,
és azt mondod, hogy ezt te nem is kérted,
mégis megtudod majd a lényeget.

Elmúlt húsz éve már, hogy benne élek
és kezdetben azt hittem; jó nekem.
Mert azt hirdették, igazak a fények
és azt mondták hazug volt életem
mit eddig éltem, s éltek itt a népek.
Nem tudtam azt, hogy lassan ölő méreg
lesz majd a szó, mit etetnek velem.

Fellelkesülten álltam be a sorba,
s talán mindenki így gondolkodott.
És lehet, hogy nem volt túl szép a forma,
de fellélegezhetett sok konok
kik jól tudták, hogy a nagy szennycsatorna
ha nem kapaszkodnál úgy elsodorna,
mint árhullám az elszáradt gyomot.

Hát kapaszkodtak sokan. Egyre többen.
Még a szegény is nagyot álmodott.
S te nem tudtad, hogy merre menj a ködben,
mert a szabadság, mit neked adott
az új rendszer, lazán szívedre döccent
és rátelepült szép színes köntösben,
álomba húzva minden holnapot.
 
Hogy mi a lényeg? Elmondom hát neked.
Ha látni akarsz, nézz bátran körül!
És ha füledről is leveszed kezed,
hallhatod majd a színfalak mögül
hogy búg a szó mely elámít és vezet
hazudva egy új, boldogabb életet,
s közben egy másik szuronyt köszörül.

Hát egyszer föl kell kelni hű barátom.
S én úgy érzem, már ébrednek sokan.
Szemek cikáznak szerteszét a "rácson"
s néhány nagyhangú neki rohan.    
De visszarántja keményen a járom,
és rádöbben, hogy ki az úr a gáton;
Mert itt csak a "pénz" élhet boldogan ...
 
Mert ha pénzed van, hát mindent megtehetsz;
Bejuthatsz új, vezető körökbe.
De felejtsd el, hogy mit jelent a kereszt,
s azt is, amit TE kaptál örökbe!
A tűz mellett tán még boldog is lehetsz;
Lopjál és hazudj! S ha mindent elfeledsz,
múltadat is ásd el mindörökre!
 
S hiába volt a gyermekkori álom,
a tiszta fény jó-anyád szemében;
Az igaz szó nem fér ma át a rácson,
elhamvad a média zsebében.
Tehát ha félni nem akarsz e tájon,
a lényeget már nem kell magyaráznom;
Légy hű tanú az igazság perében!