A mérleg nyelve

A mérleg nyelve félrebillent    
s röhögve nézi életed.
Az ész az egyik oldalon lent,
a másikra szíved teszed.
 
Nehéz a szív. A nyelv remegve
kúszik, de mégiscsak megáll.
A józan-ész győz, eltemetve
mindent, mi néki ellenáll.
 
A reklámok világa vár rád;
lila tehén lesz tejfehér.
S a kisgyermek, ha egy tarkát lát,
azt mondja rá, ez nem tehén.
 
A médiából dől a szólam.
Sok ember bámul, s elvan itt.
A TV.- előtt ülve, jól van
s igaznak véli napjait.
 
Gondod súlyát bár megátkoznád,
de mégis szépre fested azt.
S a szív ha szól is néha hozzád,
úgy érzed, nem hozhat vigaszt.
 
Eltűnt a hit? Hová lett fénye?
S a magyar virtus sincs ma már?
Belül még szól a szó,- de mégse'.
Mert szíved itt csak rabmadár...
 
Nem kéne ez a színes rabság!
Nem kéne várni éveket!
Te, mérleg nyelve; szép szabadság;
Terítsd ránk védő köpenyed!