A múzsa bére

A vén poéta álma zsenge fruska,
tapasztalatlan és kicsit butuska;
az ajka mézes, bár a könnye géra,
s rajongva vágyik pár levél babérra.
 
A vágya tárgyát költőjétől kéri,
és érte csókját hódolattal méri.
Hiába hoz sikert, a versek atyja
a kért babért a lánytól megtagadja.
 
*
Ma éjjel kéjjel alkotott a költő,
így virradatra bőven früstökölt ő,
megéhezett a sok-sok írás mellett,
s a szószhoz száz babérlevél is kellett!

Hozzászólások

:-)) 

De rég hallottam a géra szót! Már csak ezért érdemes volt megnyitni a verset, de élvezettel is olvastam. 

 

hubart képe

Szüleimtől gyakran hallottam ezt a szólásmondást: Sós, mint a géra. Tőbbnyire elsózott ételre mondták. Utána néztem, mi lehet az a géra, nos egy sósvizű forrás Szovátán, tehát megilleti a nagy kezdőpőbetű, mint földrajzi nevet: Géra. De a szólásban, illetve a közbeszédben már köznévként is meghonosodott, ezért írtam kicsivel.

Örülök, ha tetszett a versem, kedves Csilla! :) 

lnpeters képe

Remek életkép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönüm szépen, kedves Laci!