A szekér

Szép, sima úton haladt a szekér,
még húzni sem kellett, magától gurult.
Egy kéz tartotta rúdját könnyedén,
és a bent ülőkre a nap fénye hullt.
 
Csodásan éltek az odabenn lévők;
szeretet, béke, nyugalom honolt.
Hogyha vihar támadt, védve voltak ők,
mert igaz hitük mindenkit átkarolt.
 
Aztán emelkedő következett,
s az út is kezdett göröngyössé válni.
A rúdnál álló nekivetkezett;
és pár embernek ki is kellett szállni.
 
A rúdhoz álltak. Segítve az elsőt.
Mégis nehezen haladt a szekér.
Aztán egy nap, hogy elérték az erdőt,
rádöbbentek; a többi csak henyél.
 
Hát szálljatok ki - szólt az Egy a Sokhoz -
Aki segít, csak annak lesz kenyér!
Legyetek hűek ősi álmotokhoz;
már nem gurul magától a szekér!
 
Sokan kiszálltak, de csak kevesen
értek el a rúdhoz; hitük kiapadt.
A többi egy új kocsit keresett,
a többség pedig, a szekéren maradt.
 
~~~
 
Így döcög, lassan, most ez a szekér.
S a benn ülők a fülüket befogják;
a szemük csukva, szájuk nem beszél;
csak halkuló imáikat morogják…