A szerelem valami furcsa, kúszó fájdalom...
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, október 14 - 20:36
A szerelem valami furcsa, kúszó fájdalom,
mely lelkedbe férkőzik, virágporos szárnyakon.
Szíved templomában bolyong, vergődik vészesen,
s minden pillanat-dobbanástól borzong végzeted.
Múltamból tehozzád futok, könnyed álmokat szősz,
sziromágyon ölellek , s körénk lopózik az ősz.
Foglyom e pillanat, könnyes szemedben csillanás,
varázslatos lényed csupán múló lét-villanás.
Baktatok, tócsákban hunyorgó csillagok között,
magány szegődik mellém, gyötrelemnek öltözött.
Égbenyúló ház mordul rám, üldöz a rémület,
sorvadozó lélekmaradvány vagyok nélküled.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, október 15 - 00:38
Permalink
Szép gondolatok és vannak a
Szép gondolatok és vannak a versben nagyon szép részek.De sajnos oylanok is, amik nem igen illenek a képbe.A végére a könnyű álmok rémmesévé változnak.
Nagygyörgy Erzsébet
2013, október 15 - 10:03
Permalink
Kedves Sea! Örülök, hogy
Kedves Sea!
Örülök, hogy olvastad, egyébként ez egy merengés egy elmúlt szerelemről, és tehetetlen fájdalomról ami utána kísérti az embert sokáig...
Szeretettel Dyona
Mysty Kata
2013, október 15 - 07:53
Permalink
Szerelmi képeidben az érzés
Szerelmi képeidben az érzés súlyos , már- már csírájában csalódásra ítélt, fájdalmas.Elérhetetlen vágy csupán, ha jól érzem...
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2013, október 15 - 10:05
Permalink
Kedves Kata! Igen jól
Kedves Kata!
Igen jól elkaptad az érzéseket, örülök, hogy beleláttál.
Szeretettel Dyona