A Tél szürkévé öregszik

A Tél szürkévé öregszik,
Vén tűzhely köré telepszik.

Nem mondhatja el senkinek;
Magát emészti a hideg.

Fényes hóból szürke sárba;
A profán örökre árva.

A vén Tél szürkévé vénül,
Tavaszba hanyatlik végül.

Fehér fényű fagyos dogmát
Búcsúztat szürke valóság.

Hagyományos közösségek
Mentén fut tovább az élet.

Isten nem holmi pereces;
Csak az talál,
Aki keres.