A tél nem old kereket
Beküldte hubart - 2016, január 6 - 16:31
Szokjuk, amit a sors ránk rótt,
az idén nem havazik,
el is dobhatjuk a szánkót,
bár sok van még tavaszig!
Kietlen a feltört mező,
kopár mint a sivatag,
s be nem fagyott a környező
dombok alatt a patak.
Éreztük az este, fázunk,
s megérkezett a csoda,
így lett reggelre a házunk
mesebeli palota.
A didergő kertből nézve
a tél nem old kereket,
s pilinkézve száll a kézbe
az angyali szeretet.
2016. jan. 5.
Hozzászólások
Csilla
2016, január 7 - 17:35
Permalink
... és már olvad is. :)
... és már olvad is. :) Kedves vers, csak elsőre nem volt egyértelmű, hogy mi nézzük a didergő kertből a telet vagy az van ott, de most már világos. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2016, január 8 - 13:46
Permalink
Elolovadt bizony, aztán meg
Elolovadt bizony, aztán meg lefagyott, az éjjel pedig ráhullott a friss hó. Ezért aztán nagyon óvatosan kell közlekedni! No látod, ezt a kérértelműséget én észre sem vettem, de jó, hogy szóltál, gondolkodom, hogyan lehetne egyértelművé tenni. Köszönöm kedves szavaidat, Csilla! :)
Sztancsik Éva
2016, január 7 - 18:06
Permalink
Szépen fogalmazott vers
Szépen fogalmazott vers (szokásodhoz híven), tetszett. :) Üdv. Éva
hubart
2016, január 8 - 13:47
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Éva.
Köszönöm szépen, kedves Éva. :)
hzsike
2016, január 8 - 19:42
Permalink
"Ami késik, nem múlik..." és
"Ami késik, nem múlik..." és lám, megérkezett az igazi tél, a havazás! Szeretettel olvastam szép versedet, kedves Feri. A pilinkézik szót, én is nagyon szeretem.
Zsike :)
hubart
2016, január 9 - 07:28
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Zsike. :)