A tél nem old kereket

Szokjuk, amit a sors ránk rótt,
az idén nem havazik,
el is dobhatjuk a szánkót,
bár sok van még tavaszig!

Kietlen a feltört mező,
kopár mint a sivatag,
s be nem fagyott a környező
dombok alatt a patak.

Éreztük az este, fázunk,
s megérkezett a csoda,
így lett reggelre a házunk
mesebeli palota.

A didergő kertből nézve
a tél nem old kereket,
s pilinkézve száll a kézbe
az angyali szeretet.

2016. jan. 5.

Hozzászólások

Csilla képe

... és már olvad is. :) Kedves vers, csak elsőre nem volt egyértelmű, hogy mi nézzük a didergő kertből a telet vagy az van ott, de most már világos. :) 

hubart képe

Elolovadt bizony, aztán meg lefagyott, az éjjel pedig ráhullott a friss hó. Ezért aztán nagyon óvatosan kell közlekedni! No látod, ezt a kérértelműséget én észre sem vettem, de jó, hogy szóltál, gondolkodom, hogyan lehetne egyértelművé tenni. Köszönöm kedves szavaidat, Csilla! :) 

Sztancsik Éva képe

Szépen fogalmazott vers (szokásodhoz híven), tetszett. :) Üdv. Éva

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Éva. :)

hzsike képe

"Ami késik, nem múlik..." és lám, megérkezett az igazi tél, a havazás! Szeretettel olvastam szép versedet, kedves Feri. A pilinkézik szót, én is nagyon szeretem.

Zsike :)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Zsike. :)