A vén ateista végzet
Beküldte lnpeters - 2018, március 7 - 23:41
A vén ateista végzet
Ránk mindig rossz szemmel nézett.
Magyar államunk és álmunk,
Mindig az útjában állunk.
Gyönyörködik túlerőben
Gyönyörködik véres főben.
A vén ateista végzet
Cimborája az enyészet.
Eleve elrendelt vége -
Entrópia-öltözéke.
Vén Isten-gyűlölő profán
Poroszkál halandó lován.
A vén ateista végzet
Álistenszerű igézet.
Globális semmire vágyva,
Android-tömeget látva.
Csillogó magányra nevel,
Pénz-bálványnak oltárt emel.
A vén ateista végzet
Milliószor semmivé lett.
Minden bátor pillanatban
Egyesül az alkonyattal.
Ránk dühös panasszal béget
A vén ateista végzet.
Hozzászólások
hubart
2018, március 8 - 10:36
Permalink
Egyetértek, remek vers!
Egyetértek, remek vers!
lnpeters
2018, március 11 - 14:45
Permalink
Köszönöm, Ferikém!
Köszönöm, Ferikém!
Pete László Miklós (L. N. Peters)