Advent

H.Gábor Erzsébet

Advent

Ne félj kicsim, hisz itt vagyok!

Nehéz az út, de van remény,

anyád hitében kőkemény,

vigyáznak ránk a csillagok.

Csitulj fiam, még nem jöhetsz,

ölem gyümölcse, gyermekem!

Tudod, teérted megteszem,

elhordok minden holt követ;

azért, hogy élj, s hogy jó legyen -

addig is „idd” a véremet,

aztán majd hagylak - ég veled!

Ne indulj el még szűz kegyem!

Eljön lassan a pillanat,

várnak már rád az emberek,

tudják, jövend a „szent gyerek”,

ki a szívemben itt marad.

Téged, csak testem enged el!

Tudom, hogy mindig hű leszel,

s amíg az éj majd ünnepel,

Urunk, lelkedbe fényt lehel.

Te már bennem is préda vagy,

te drága égi áldozat,

őrzöm az édes álmodat -

méhem magzata még maradj!

Szent lesz az est, ha megszületsz,

s szeretet lesz a küldetés,

emberszívekbe hű vetés -

árvává válnak nélküled…

Ne félj kicsim, még itt vagyok!

Nehéz út vár, de van remény,

legyél hitedben kőkemény,

s a Csillagod majd felragyog.