Adventi dal

H.Gábor Erzsébet

Adventi dal

Hópihék szitálnak szerteszét,

varázsuk megigéz, oly mesés,

felhőnek cihája szétszakadt,

csillámló kristállyal szél szalad.

Arcomat ég felé fordítom,

mi ez az érzés, azt nem tudom,

szívemben lobbanva gyúl a fény,

ünneplőruhát ölt szép remény.

A szellő csipkedve csókot ad,

fülembe dúdolja titkodat,

azt súgja útban vagy énfelém,

Adventnek gyönyörű éjjelén.

Sötétben szikrázó fény a hó,

ölelő karodban bűn a szó,

néma a száj, csak a szél neszez,

ahogyan én, Te csak úgy szeress.