Akár a fák

H.Gábor Erzsébet
Akár a fák
 
Akár a fák, várok én is
sorsomat tűrve csendesen;
helyemet régen nem lelem,
ruhám a fény, fázom mégis. 
 
Hiába már, ha hűl a vágy,
s redőzi arcod vén idő -
valódi vagy, nem égi nő!
cibál a szél, és tűr az ág.
 
Gyűlik a gally, és fáj a törzs,
ereid szomjas koldusok -
forrást keresni indulok,
kegyelmet kérne még az ősz.
 
Akár a fák, várok én is;
gyökerem lassan menni hagy,
számomra nincsen már vigasz,
ruhám a fény, fázom mégis.
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Jaj..de szép!Tudod még fokozni!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Örülök, hogy így érzed, drága Katám. Köszönöm szépen.

Puszillak:Zsike :)

hubart képe

Nagyon tetszik ez is, kedves Zsike! :)

hzsike képe

Örülök, kedves Feri. Köszönöm, hogy elolvastad ezt is.

Zsike :)

Bieber Mária képe

Gratulálok, kedves Hzsike! Csodálatosan szép Versben csodálatosan szép és mély gondolatok!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Neked is köszönöm, kedves Mária.

Szteretettel:Zsike :)