Akkor még

Akkor még nem tudtam mit is ér a szó,

s nem tudtam azt sem, mit illik, mi való,

bohókás Nagyapám miről is mesél,

míg szőke fürtömet csigázta a szél.

Nem hittem el azt, hogy elhagy valaha,

eljön majd a perc, és elakad szava,

- játékból hódolva sose "kalapol"-

s fentről hallgatja a dalom valahol.

Azt sem hittem el, hogy vigaszt nem nyerek,

s hogy kifosztott sorsomtól ennyit szenvedek;

szívszaggató imám meghallod talán -

annyira hiányzol, drága Nagyapám!

Álmaimban olykor gyermekké leszek,

s arcomhoz szorítom gyenge, vén kezed.