Áldatlan égi áldás

Ver minket az eső-kvóta
Immár hosszú hetek óta.

Búskomor felhő hegedül,
Hull az áldás - kéretlenül.

A hétköznap sárrá mállik,
Jelenünk - tócsává válik.

Jövőnk bölcsője jeltelen,
Esőkönnyel sújt a Jelen.

Ész, meg Erény - sárban lapul;
Hull az eső - áldatlanul.

Latyak-kvóta, eső-kvóta;
Égig zeng a hamis nóta.

Barantál verbális tatár,
Hígan lep be mindent a sár.

Ember-, pénz- és szóáradat
Múltat és jövőt elragad.

Sár útjában Múltunk,
Vágyunk;
Helytállunk -
Vagy sárrá válunk.

 

Hozzászólások

hzsike képe

Renek strófák! Remélem, nem kell "sárrá" válnunk, drága Laci.

 

Csilla képe

Elég nagy a dagonya, de még nem menthetetlen a helyzet, legalábbis mást nem hihetünk... :)

Sztancsik Éva képe

Ma teljesen véletlenül nem esett. Elalhatott a felhő-hajcsár. :) Üdv. Éva

lnpeters képe

Köszönöm! Ma már nem is esik...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

zelgitta képe

Jó ...mire elolvastam, liftezni kezdett a gyomrom.

Jöhetne már a tavasz...

 

Reménységgel:

Brigitta

       

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Ma sütött a Nap, mi megmetszettük a rózsáinkat, és a fákat, márcsak várni kell az eredményt, a virágokat. Remek vers.

Erzsike