Alkonyatkor...
Beküldte Szepesi Zsuzsanna - 2013, augusztus 30 - 17:33
Folyóparton ért utol
a könnyű léptű est,
amíg a lenyugvó Nap
fodrára bíbort fest,
a kezed keresem.
Némán hömpölyög tova
a messze tartó ár,
egy csobbanás sem reszket,
az alkonyat még vár,
hogy megtaláld szemem,
összefonni sugarát
kimondatlan vággyal,
egy felszakadó sóhaj
csillagokhoz szárnyal.
Mert itt vagy mellettem:
érezhetem örömét
tested melegének,
biztos szíved gyönyörén
bontakozó fények
vezetik szerelmem.
Hozzászólások
hzsike
2013, augusztus 30 - 20:30
Permalink
Nagyon szép, kedves Zsuzsi.
Nagyon szép, kedves Zsuzsi. Szeretettel olvastam:Zsike:)
Szepesi Zsuzsanna
2013, augusztus 30 - 23:08
Permalink
Köszönöm, hogy olvastál,
Köszönöm, hogy olvastál, kedves Zsike! Szeretettel: Zsuzsi
Szepesi Zsuzsanna
Mysty Kata
2017, augusztus 21 - 21:16
Permalink
Igen szép, gyöngéd
Igen szép, gyöngéd érzelmekkel!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2017, augusztus 22 - 14:52
Permalink
Kedves Zsuzsi!
Kedves Zsuzsi!
Bizony olyankor érezzük ezt, könnyed, szép vers lett.
Erzsike