Alkonyi fényben

H.Gábor Erzsébet
Alkonyi fényben
 
Alkonyi fényben mély a csend,
Holdanya álma néma fent,
én is a Holddal álmodom,
magam a csöndnek átadom.
 
Nézem a fáradt arcodat -
döcög a szürke sorsvonat,
megkopott rég az óralánc,
homlokod boltján mély a ránc.
 
Istenem, meddig tart az út?
Kiszáradt régen már a kút -
könnyei hullnak, sír az ég,
szomjazó lelkünk inna még.
 
Vállgödröd drága fekhelyem,
oltalom vár a kebleden,
hűséges társunk lett a hit,
reményt ad; méltót, emberit. 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Alkonyi a fény, de az érzelem napot varázsol elénk!Nagyon szép  hit-megvallás.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Jaj, de szép, csöndes és mégis hangos! :) Szeretettel gratulálok, Zsike! 

Koránkelő képe

Úgy legyen! Tetszett. Üdv: Robi

hzsike képe

Nagyon szépen köszönöm, drága Katám, Csillám, és Robi.

Ölelésem:Zsike :) :) :)

hubart képe

Szép, meghitt morfondírozás, megkapó a hangulata, megérintő a mélysége.  :)

hzsike képe

Köszönöm, Neked is, kedves Feri.

Ölellek: Zsike :)