Alkonyi fényben
Beküldte hzsike - 2016, május 16 - 18:33
H.Gábor Erzsébet
Alkonyi fényben
Alkonyi fényben mély a csend,
Holdanya álma néma fent,
én is a Holddal álmodom,
magam a csöndnek átadom.
Nézem a fáradt arcodat -
döcög a szürke sorsvonat,
megkopott rég az óralánc,
homlokod boltján mély a ránc.
Istenem, meddig tart az út?
Kiszáradt régen már a kút -
könnyei hullnak, sír az ég,
szomjazó lelkünk inna még.
Vállgödröd drága fekhelyem,
oltalom vár a kebleden,
hűséges társunk lett a hit,
reményt ad; méltót, emberit.
Hozzászólások
Mysty Kata
2016, május 16 - 19:32
Permalink
Alkonyi a fény, de az
Alkonyi a fény, de az érzelem napot varázsol elénk!Nagyon szép hit-megvallás.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2016, május 16 - 21:51
Permalink
Jaj, de szép, csöndes és
Jaj, de szép, csöndes és mégis hangos! :) Szeretettel gratulálok, Zsike!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Koránkelő
2016, május 17 - 05:54
Permalink
Úgy legyen! Tetszett. Üdv:
Úgy legyen! Tetszett. Üdv: Robi
hzsike
2016, május 17 - 12:11
Permalink
Nagyon szépen köszönöm, drága
Nagyon szépen köszönöm, drága Katám, Csillám, és Robi.
Ölelésem:Zsike :) :) :)
hubart
2016, május 17 - 13:36
Permalink
Szép, meghitt morfondírozás,
Szép, meghitt morfondírozás, megkapó a hangulata, megérintő a mélysége. :)
hzsike
2016, május 17 - 16:05
Permalink
Köszönöm, Neked is, kedves
Köszönöm, Neked is, kedves Feri.
Ölellek: Zsike :)