Angyalpanasz

Nyesett szárnnyal kuporogva,
panaszkodtam a Mindenhatónak, 
ám hibáim nyelvet öltöttek reám.
Meghasonlott szavak ömlöttek
ki számon, s fémízű zablámat
unva, messzire kiköptem én...
Az élet iskolájában sem járt
babér fejemre, csúful elhasaltam
minden válságos szerepben.
A szerelem sem állt jól nekem,
hazug érzést kaptam, igaz helyett. 
Mellette talán nem kapok helyet,
de egyet nem bánok sosem,
hogy Isten újra szóba állt velem...