Anyám vár

   Anyák naojára

Kisebb-nagyobb sebességgel
teszem meg azt az utat,
dombok között, lent a völgyben
ott nyugszik Egrespatak.

A biciklim türelmetlen:
indulni kellene már,
otthon nem vár senki engem,
csak egy énekes madár.

Jól,ismerem már a hangját:
igen régen hallgatom,
most is egyedül ő fogad:
nincs családom,s rokonom!

Biciklimmel járok haza,
mert ott magam jól érzem,
de most távol vagyok tőle:
mindezt csak elképzeltem.

Távol élek a falumtól,
ahol felnevelkedtem,
azt a várost, ahol élek:
otthonomnak tekintem.

Volt nekem egy tündérkertem,
melyet el kellett hagynom,
s örvendek, hogy befogadott
a szép, hűséges Sopron.

Ahol élem napjaimat,
szobámban van bicikli,
és ameddig pedálozok:
lehet jól képzelegni!

Olyankor megyek el haza,
ahol senkim nem él már,
de a drága édesanyám:
friss kürtöskaláccsal vár.