Anyám álmai

Beküldte hzsike - 2014, május 4 - 10:57
H. Gábor Erzsébet
Anyám álmai
 
Szemében megfakult a fény,
szótlan lett, nem sokat nevet
- asztalon terhes már a vény -,
rekedten mondja, hogy szeret.
 
Szívemben kés forog. Köhög,
ahogy a kis kezet fogom,
van úgy, hogy megkésve jövök,
de tőlem nem veszi zokon.
 
Bénítja őt a szenvedés,
segítnék én, de nem tudok
- ereje fogytán, oly kevés -,
akarom, mégis megbukok.
 
Akár egy gyermek, védtelen,
miközben lágyan ringatom,
mienk lett már a végtelen -
mikor jössz, hol vagy irgalom?
 
Anyámnak annyi álma volt,
azokból nem lett semmi sem,
amit a sorsa elrabolt,
utána, én majd elviszem.

 

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2014, május 4 - 13:49

Igen...ismerős életkép sajnos, olyan szépen írtad....nagyon meghatott.

Ölellek.

hzsike képe

hzsike

2014, május 4 - 18:46

Köszönöm szépen, hogy elovastad, Seám. Szeretettel láttalak itt is. Zsike :)

hubart képe

hubart

2014, május 4 - 16:22

Nagyon szép, mind tartalmilag, mind formailag. Igazi szívhezszóló zsikés vers!

hzsike képe

hzsike

2014, május 4 - 18:48

Kedves vagy, Feri. :) Köszönöm szépen! 

Mindig nagyon örülök Neked.

Zsike :)

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, május 4 - 19:00

 Megráznak az emlékek , mintha bennük áram lenne....

 mintha tegnap lett volna az utolsó ölelés,

 karjaimban már sok volt a kevés....

 Elengedlek - mondtam,

 és Ő szót fogadott..

 elment!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

hzsike

2014, május 4 - 20:06

Köszönöm, drága Katám. Könnyeket csalsz a szemembe.

Ölellek, szeretettel:Zsike :)