Áprilisi reggel

Elinalt a szeles fagyfutár,
elűzte a langyos napsugár,
be is les a kitárt ablakon,
jó barát, soha nem hagy vakon.

Nagy kópé, csiklandoz, felvidít,
szembe süt – szemtelen egy kicsit –,
velem van ma egész délelőtt,
lelkemmel teljesen egybenőtt.

Mennyei illatot ad teám,
ma még a gőze is hat reám.
Tavasz van, és nem fáj semmi sem –
ez itt a boldogság, azt hiszem.

Asztalon vár a toll s a papír,
kerülget a régi jó manír,
amit már senki el nem vehet;
avagy ő birtokol engemet?

Jóreggelt köszöntve zeng ebem,
reméli, szabadon engedem.
Érzi, hogy róla is szól e dal,
ösztöne súgja, mert képen nyal.