Atlantiszi rigmus
Beküldte lnpeters - 2016, augusztus 20 - 22:48
Önfeledt nap lesz-e még?
Nyugodt óra lesz-e még?
Szorgalmas hétköznapokat
Ád-e még az ég?
Sírnak a szélben a fák,
Elfonnyad minden virág,
Sarkaiból kifordulni
Készül a világ.
A Jövő semmibe hullt,
Csökevényes lett a Múlt,
Minden lámpa, minden Remény
A földre borult.
Őszinte könny lesz-e még,
Könnyed öröm lesz-e még?
Marad-e bármilyen Élet,
Ha eljön a Vég?
Globál pénzügyi szeszély,
Dollár-érzelem, fekély,
Hitvány jövő tornyosul, mint
Sziklameredély.
A sátán most se henyél,
Hazug meséket regél,
Legszentebb érzelmeinkkel
Nyeglén visszaél.
Önfeledt nap lesz-e még?
Nyugodt óra lesz-e még?
Szorgalmas hétköznapokat
Ád-e még az ég?
Hozzászólások
hubart
2016, augusztus 23 - 15:10
Permalink
Ez valóban egy süllyedő
Ez valóban egy süllyedő világ, egy újkori Atlantisz. Csak az mentheti meg az emberiséget, ha sikerül erkölcsileg talpraállnia, ez pedig az anyagi alapokra épülő globalizmus talaján aligha fog sikerülni. De tegyünk érte, és legyünk optimisták!
lnpeters
2016, augusztus 23 - 17:46
Permalink
Élni se lehet anélkül, Feri.
Élni se lehet anélkül, Feri. Csak a kis közösségek összefpgása, illetve a helyi és nemzeti önrendelkezés megtartása és erősítése adhat reményt a jövőre.
Pete László Miklós (L. N. Peters)