Az Idő Temploma

Beküldte lnpeters - 2017, február 27 - 23:23

Valami mindig összeér,
Valami mindig visszatér,
Valahol apró pontocskává
Változik át
A Tér.

Valami mindig tétova,
Valahol soha nincs soha,
Valahol kongva magasodik
Az Idő
Temploma.

A főhajó: sötét torok,
Toronypár búsan ácsorog,
Valahol néma csendben várnak
Az
Idődémonok.

Valahol mindig zúg az ár,
Valaki mindig visszavár,
Az elhagyott időotthonban
Most is áll
A Vár.

Hozzászólások

Szepesi Zsuzsanna képe

Szepesi Zsuzsanna

2017, március 1 - 08:17

Az időotthonban mindenkinek jut hely - szerencsére!

Örömmel olvastam, nagyon komoly!

Szepesi Zsuzsanna

lnpeters képe

lnpeters

2017, március 1 - 16:57

Mert nélkülünk nem is létez(het)ne... Köszönöm, Zsuzsa!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, március 1 - 16:11

Megfogott a vers, kicsit új stílusúnak érzem, tetszik!

 

lnpeters képe

lnpeters

2017, március 1 - 16:58

Köszönöm, Irénke! Csak úgy hirtelen jött, csodálkoztam is rajta...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Csilla

2017, március 3 - 12:17

Nagyon szép és különleges.

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/