Az imposztor poszáta

Poszáta kis madárka volt, olyan bohó,
akár a réti lepke, könnyed és vidám,
a bölcs szülő tanácsát meg se fontoló.
A kerti csűrben élt, de léha széltoló,
s a társaság bohóca volt e bonviván.

Követte álmait, hogy egyszer ott lebeg,
ahol talán a büszke sasmadár se jár.
Fütyülve ment, kudarcok arra nincsenek,
repült a fény után, amerre intenek
a méla angyalok, s a béke sátra vár.

Hiába volt az útja buktató-teli,
zihálva küszködött, a célba tört szegény.
Ma már a szárnya fent talán az űrt szeli,
de éji édes álma néha csűrbeli:
akárkivel cserélne itt a földtekén.

2014. aug. 25.